Fiatalok a tehetség vadászat és a fejlesztő programok fókuszában. Tényleg csak fiatal lehet a tehetség?
6 perc olvasási idő
2022. március
Akár lehet fiatal. Is. De nem feltétlenül kell annak lennie. Mintegy 20 éve mondom ezt a lehető legváltozatosabb fórumokon. Miért érdekel ennyire ez a téma? Két dolog miatt. Az egyik, hogy outplacement tanácsadóként rengeteg középkorú ügyféllel dolgoztam az elmúlt 20 évben, és szinte mindig érzem rajtuk a megbántottságot, az elbizonytalanodást és a szomorúságot amiatt, hogy egy nehezített pályán kell elkezdeniük az álláskeresést. Másrészt a szervezetekkel kapcsolatban pedig azt látom, hogy nagyon sok időt, energiát és pénzt áldoznak sokszínűséggel és a befogadással kapcsolatos programokra, viszont ezek nem nagyon foglalkoznak a középkorú munkavállalók helyzetével. Pedig ugye középkorú mindenki lesz egyszer…
Visszatérve az eredeti kérdésre, először is nézzük meg, mit is értünk tehetség alatt.
Mi a tehetség?
Harsányi István, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének munkatársa szerint: „Tehetségen azt a velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létre hozni.”
Ezt a mára klasszikussá érett definíciót lefordítva, minden sikerorientált és jövőbiztos szervezetnek olyan munkatársakra van szüksége, akik rendelkeznek a munkaköri feladataik ellátásához szükséges adottságokkal, képesek az állandó önfejlesztésre és ezáltal mások számára is jól látható, kiemelkedő teljesítményt érnek el.
A definíció nem tér ki arra, hogy mindez csak egy adott életkorban lenne lehetséges. Semmi sem utal arra, hogy miután valaki elmúlt 45-50 éves, onnantól kámforrá válnának az adottságai, vagy képtelenné válna a megújulásra, a tanulásra és a fejlődésre. Ez alapján mondhatjuk, hogy a tehetség, a munka világában is, kortalan.
Ennek ellenére megfigyelhetünk eltéréseket abban, ahogyan a munkaerőpiac a különböző generációkra figyel.
Hogyan kezeli a munkaerőpiac a középkorú generációt?
A középkorú munkavállalókkal kapcsolatos vélekedés, sajnos a világon mindenhol, ilyen: Öregek. Le vannak lassulva. Nem tudnak és nem is akarnak fejlődni, tanulni. Nem tudják elsajátítani az új technológiákat. Rosszul tűrik a változásokat. Nem beszélnek nyelveket. Nem elég rugalmasak, agilisak. És még túl sokat is keresnek.
Ezek természetesen mind-mind előítéletek, sok közülük talán nem is tudatos. De ameddig a szervezetek döntéshozói és a HR területen dolgozók így gondolkodnak, addig mindig lesz megfelelő táptalaja az „ageism”-nek, vagyis az életkor alapú diszkriminatív megkülönböztetésnek. Pedig megérett az idő az újszerű, a sémákon kívüli gondolkodásra ezen a téren, három okból is.
Egyrészt minden vállalat arra panaszkodik, hogy nem tud kellő számú tehetséget felvenni és megtartani, ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyja a középkorú álláskeresőket, karrierváltókat. Másrészt 2050-re a világon minden ötödik ember 60 éves vagy annál idősebb lesz. A várható élettartam évente három hónappal nő, az évtized végére pedig minden jel szerint eléri a 100 évet. Biztosan állítható, hogy a középkorú és annál idősebb munkavállalók száma a legdinamikusabban növekvő populáció az egész világon. Ezzel pedig alkalmazásuk társadalmi kötelességé is válik nemcsak egy lehetőség a jövőben. Harmadsorban pedig a fejlett világban mindenhol csökken a gyermekvállalási kedv, ezért kevesebb fiatal tehetséget tudnak majd felvenni a vállalatok.
Lépjünk a gondolatok után a tettek mezejére.
Mit tegyenek a vállalatok?
Van egy jó meg egy rossz hírem. A rossz az, hogy rengeteg tennivalója van a vállalatoknak a már nem olyan fiatal tehetségek megtalálása és megtartása terén. A jó pedig az, hogy ezek egyike sem ördögtől való és megvalósíthatatlan. Ezeket a lépéseket ajánlom átgondolni:
- Mutassanak be jó példákat arra, mire képes az idősebb generáció: mutassanak be a vállalatnál dolgozó idősebb kollegákat és olyan tehetségeket, akik máshol érik el sikereiket.
- Legyen a középkorú munkavállalókkal kapcsolatos jó gyakorlatuk a munkáltatói márkájuk integráns része.
- Indítsanak Szenior Tehetségprogramokat és olyanokat is, melyben vegyesen vannak fiatal és középkorú tehetségek.
- Vezessék be a Reversed Mentoring intézményét: a középkorú tehetségek mentoráljanak fiatal tehetségeket és fordítva.
- Használják ki a középkorú vagy idős tehetségek szakértelmét és szakmai tudását az új belépő és még kevéssé tapasztalt fiatalok oktatására, coachingjára. Legyenek ilyen dedikált szerepek, különösen a nagy szakértelmű idősek nyugdíjba vonulása előtt, így lehet ugyanis azt garantálni, hogy a szervezeti tudás ne vesszen el.
- Képezzék a kiválasztásban és megtartásban szerepet játszó kollegákat a tudatos és a nem-tudatos előítéleteik felismerésére és elengedésére.
- A kiválasztási folyamatba vonjanak be idősebb tehetségeket.
- Az életkor alapú diverzitás a növekedés egyik feltétele. Mérjék a vezetőik teljesítményét ennek elérésében is.
- Értsék meg, hogy a középkorú tehetségeknek pont arra van szüksége, mint a fiataloknak: ők is értelmes, hasznos és intellektuálisan izgalmas tevékenységet keresnek. Közösséghez akarnak tartozni, és jól akarják érezni magukat a munkahelyen.
- Ha vannak olyan technológiai fejlesztések vagy nagyobb szervezeti változások, melyeknél érződik valamilyen ellenállás, kapjanak a tehetségek egy olyan buddy-t, aki örömmel és lelkesen tudja „tanítani” a lassabb tehetségeket, legyenek azok fiatalok, középkorúak vagy idősek.
És végül: mit tegyenek a középkorú tehetségek?
Eddig arról beszéltünk, mit tegyenek a vállalatok a középkorú tehetségek megtalálása és megtartása terén. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy nekünk, középkorúaknak is óriási szerepünk és felelősségünk van abban, hogy megfeleljünk a 21. századi elvárásoknak. Sors- és életkor társaimnak a következőket ajánlom megfontolásra:
- Hidd el, hogy értesz, ahhoz, amit csinálsz. Önbizalom és szakmai magabiztosság nélkül biztosan nem fog menni.
- Építsd okosan és tudatosan a szakmai énmárkádat. Használd ehhez a közösségi médiát, járj el, és még inkább adj elő szakmai konferenciákon.
- Tudatosan építsd és tartsd karban a szakmai kapcsolataidat.
- Legyél a szakmád „guruja”: kövesd a szakmai trendeket, ismerd a vállalatodnál zajló változásokat.
- Tanulj folyamatosan. Olvass szakirodalmat, hallgass és nézz szakmai podcast-okat és videókat, végezz el releváns vagy téged érdeklő tanfolyamokat. Figyelmedbe ajánlom a MOOC kurzusokat.
- Tartsd karban a nyelvtudásod. Nem, az nem elég, ha angolul olvasol és tévézel. Költs arra, hogy aktív maradjon a nyelvtudásod.
- Ne kritizáld állandóan a fiatalokat. Helyette keress olyan alkalmakat, amikor fiatal tehetségek társaságában lehetsz. Így megismered a gondolkodásmódjukat, motivációjukat, megtudod, mi foglalkoztatja őket. Ezzel pedig rengeteget fogsz tőlük tanulni.
- Tudatosan keress a környezetedben olyan fiatalokat, akiket mentorálhatsz akár formális mentorprogramok során, akár informálisan.
- Ha valamiben segítségre szorulsz vagy információra van szükséged, kérj, kérdezz bátran. Fiatalokat is.
- Az életkor egy adottság. Örülj neki, hogy megérted, de ne akarj fiatalosabb, trendibb lenni, mint a fiatalok. De ne is öltözködj és viselkedj úgy, mint a saját anyád.
- Ne csak szellemileg, hanem fizikailag is maradj erős és friss.
- Örülj, ha kikérik a véleményed, ha tanulni akarnak tőled a fiatalok. Sőt, ajánld is fel ezt a lehetőséget azoknak, akik nyitottak rá.
Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy fiatal-e a tehetség, azt hiszem egyértelmű. mit gondolok: Igen a tehetség fiatal. Meg középkorú, és idős. És azok a szervezetek lesznek a legsikeresebbek, amelyek inspirálni tudják mindhárom generációt.
Dr. Juhos Andrea
Ügyvezető Partner
LHH Magyarország