Interjú Kalmár Elvirával

Az idei Business Fest-en moderátorként voltál jelen a CXO Talk színpadán, de elmondható, hogy évek óta rendszeresen – előadóként is – részt veszel az év legnagyobb üzleti fesztiválján. Hogyan kezdődött az együttműködésed a Business Fest-tel?

– Azt hiszem, a 2017-es Perry Timms-szel közös vitaindító beszélgetésünk volt az első – HR Fest-es – színpadi fellépésem, de Gergővel (Tóth Gergely, a HR Fest alapítója, a szerk.) már korábban beszéltünk arról, hogyan hozhatnánk közelebb a két szakmát. Ennek eredményeként az Európai Szervezeti Design Társaság – általam szervezett és Budapesten megrendezett – 2018-as konferenciájára meghívott nemzetközi szakemberek közül néhányat a HR Fest-re is átcsalogattunk.

Fontosnak tartottuk és tartjuk azóta is azt, hogy a különböző szakmák képviselői megtalálják egymást, mert akkor tudjuk egymást igazán inspirálni. Már az is nagy előrelépés volt, amikor a fesztek külön életet éltek, és egy-egy szakmán belül elkezdtek a szakemberek találkozni, kommunikálni, együttműködni. A Business Fest-tel teljesedett ki ez a cél.  Végre ott lehet egy térben üzleti vagy éppen HR vezető, IT vezető és kezdi mindenki megérteni azt, hogy igazából mindannyian ugyanazokkal a szervezetekkel dolgozunk ugyanazokért a célokért, ez képviseli igazán azt, amiben hiszek és amiért dolgozok: Kezdjünk el egymással beszélgetni és ne csak a saját kis szakmai szűk látókörünkkel értelmezni azt, hogy mi történik a szervezetekben és a környezetükben.

A színpadi szerepléseimen kívül egyébként a Business Fest szervezőcsapatával is együttműködök: a tartalmi ötletelések mellett egy-egy mérföldkőnél jelen vagyok, mint coach, szervezetfejlesztő és designer is.

Hogyan jött az ,,Otthon a változásban” képzésed ötlete?

– A képzés, a tematikája és az, hogy miről is szólnak majd a modulok egy – Costa Ricáról hazafelé tartó- repülőn ülve állt össze a fejemben, de természetesen nem a semmiből:

Nagyon sokat dolgoztam és szerettem is fiatal szervezetfejlesztőkkel dolgozni, azaz másokat mentorálni. Én mindig is ezt csináltam amellett, hogy ügyfelekkel dolgoztam. Mostanra ez a vonal erősödött fel, ez az, amit szívesen csinálok: a Go Beyond Project keretében megerősíteni azokat, akik majd a szervezeteik, ügyfeleik fejlődését támogatják.

Ha valaki rákeres a projekted weboldalára, az olvasható, hogy a képzés egyszerre szól(hat) vezetőknek, coachoknak, tanácsadóknak, CEO-knak, HR szakembereknek. Te hogyan foglalnád össze, kinek érdemes jelentkeznie a Go Beyond Project legközelebbi kurzusára?

– Azoknak ajánlom, akiknek elegük van abból, ahogyan vannak a dolgok az adott szervezetben, ahol dolgoznak, látják, hogy lehetne jobban csinálni, függetlenül attól, hogy milyen szerepet töltenek be ott. Az angol nyelvből átvéve, mi szervezet evolucionistáknak vagy revolucionistáknak hívjuk őket. Ez nem egy pozícióhoz között tevékenység, hanem egy szerep, amit egy külsős tanácsadó, de egy vagy több lelkes szervezeti tag is betölthet. 

Mennyiben más a Te képzésed a többi megoldásfókuszú coach képzéshez képest?

– Az ,,Otthon a változásban” egy, a svájci SolutionSurfers(r) -szel közös projektünk, akik megoldásfókuszú coachingot és team coachingot tanítanak, több országban jelen vannak, én a magyar SolutionSurfers-nél tanultam. Körülbelül akkor, amikor megoldásfókusszal találkoztam, akkor ismerkedtem meg a szervezeti dizájnnal is, míg a szervezetfejlesztői tudásom a londoni Metropolitan egyetem posztgraduális képzésén elsajátítottakra épült. 

Ahogyan én dolgozok és amit én tanítok, az valójában ennek a három szakmának a kombinációja: a magatartástudomány alapú szervezetfejlesztésnek, ami inkább az emberek közötti interakciókra fókuszál, a szervezeti dizájnnak, ami az emberek közötti megállapodásokra fókuszál arról, hogy mi a munka most, és azt hogyan végezzük el, és a megoldásfókuszú megközelítésmódnak, amiben pedig nem azzal dolgozunk, hogy mi nem működik, hanem azzal, hogy mit szeretnénk elérni, és abból mi van már meg. 

Szintén kiemelendő az a kérdés, hogy hogyan fogunk egy lépéssel közelebb jutni ahhoz, amit szeretnénk, és nem nagy – A-ból B-be tartó – transzformációkat generálni, hanem kis lépésekben haladni a közösen megfogalmazott vágyott jövő felé. Ebből az aspektusból nézve pedig ez valójában a szervezeti evolúció.

Mit tapasztalsz, milyen gyorsan érkeznek a sikerek, mennyi idő alatt „ivódik be” a szakemberekbe és a szervezetekbe a megközelítésmódotok?

– Úgy kell elképzelni a velem való munkát és annak eredményét, hogy egyszerűen csak hozom a módszertant, amivel dolgozom. Elmondom nekik azt, hogy miről fogunk beszélni: beszélni fogunk a jövőről, a jelenről, arról, hogy mi van már meg abból, amit megálmodunk a jövőre vonatkozóan és arról, hogy hogyan fogunk kis lépésekben elindulni a közös álom felé. Ugyanakkor nem nyitom meg azt a ’’hitbeli” kérdést, hogy akartok egyáltalán megoldásfókuszúan gondolkodni, beszélgetni, hanem aki velem dolgozik, az ezt kapja. 

A jövőre vonatkozó megállapodások létrejöttekor sokszor ráeszmélnek arra a szervezetek, hogy már csinálták is ezeket a dolgokat, csak ezekről nem tudták esetleg eddig azt, hogy fontosak. Valójában ilyenkor szervezeti magabiztosság-építés is folyik, aminek az a hatása, hogy nagyon gyorsan tudnak előrelépni a szervezetek. 

Beszéljünk a tanfolyam technikai tudnivalóiról is: Hol érhetőek el a képzéseid, ha valaki például az interjú hatására úgy dönt, hogy szeretne jelentkezni arra? Hány képzés fut egy évben? Csak magyar nyelvű kurzusaid vannak?

– Az Otthon a változás képzés esetében évi egy képzéssel indultunk, majd lett belőle kettő: egy magyar és egy nemzetközi (angol nyelvű, a szerk.). A nemzetközi csoportot illetően sokat segített a covid, nehéz lett volna személyes jelenléttel külföldön összehozni, de online csodálatosan együtt tudtak tanulni a belgák, szerbek, svájciak, malajziaiak is. Azt is szeretem, hogy a magyar és az angol nyelvű kurzus párhuzamosan szokott futni, így az átjárhatóság lehetősége adott a diákok számára. 

Tavaly már három tanfolyamot tartottunk. Azoknak a száma, akik nálunk végeztek, pedig már 80 felett van.

Ami az idei évet illeti: kettő csoport már, a tavalyi évhez hasonlóan (az év elején egyszerre a magyar és a nemzetközi) lefutott egy zárt körű, csak HR-eseknek szóló csoporttal kiegészítve és úgy néz ki, hogy ősszel is lesz kettő: a nemzetközi csoport már biztos indul, a magyar csoportba várok még egy-két résztvevőt, de szerintem megleszünk.

A Laba szervezetfejlesztési szakértői képzésére (12 alkalmas webinárium, a szerk.) pedig a tavaszi és az őszi szemináriumban is van lehetőség jelentkezni.

Az Otthon a változásban képzés, ha jól tudom, 5 modulból áll. Mi történik a végzett hallgatókkal: elengeditek a kezüket vagy valamilyen formában tartjátok velük a kapcsolatot a későbbiekben is? 

– A modulok között online kiscsoportos tanulási alkalommal és online vagy személyes 2 órás kiscsoportos mentoring alkalmakkal számolhatnak a képzésre jelentkezők azzal, hogy a képzés az eleje a dolgoknak, és nincs vége az öt modullal. Azon dolgozunk, hogy a leendő szervezeti design szakértők hogyan tudják egymást segíteni majd a továbbiakban is; ezt támogatják a kis létszámú tanulócsoportok, ahova bárki bármikor vissza tud kapcsolódni tanácsot, bátorítást kérni a többiektől. A magyar résztvevők létrehoztak egy csoportot, ahol havonta végigmennek egy-egy modul anyagán, mindig más facilitálja, így tulajdonképpen újraveszik a képzés anyagát, a saját tapasztalataikkal kiegészítve.

Plusz azt szoktam mondani, hogy mi az, amit nem tudok nem csinálni: nem tudok nem közösséget építeni: Van már aktív magyar, angol és német nyelvű alumni közösségünk is, és évente egyszer belső konferenciát is szervezünk magunknak, hogy egymás sikereiből és kérdéseiből tanulhassunk együtt. Az alumni közösség építését először nemzetközileg kezdtük el, angolul, egynapos, esetmegosztó, tapasztalatmegosztó beszélgetéseket tartottunk. Rájöttem azonban időközben arra, hogy a magyar résztvevők közül azért nem mindenki jön el a nemzetköziekre, mert nem mindenkinek komfortos angolul szakmázni, így csináltunk idén egy csak magyart is.  Szuper volt, harmincan ott voltunk egy egész napos Open Space-ben (open space: nyitott tér technika, a szer.), ráadásul kinn, a szabadban és csodás sikersztorikat és kérdéseket hoztak magukkal a résztvevők.

Mik a közép – és hosszútávú terveid a projekttel kapcsolatosan?

– Úgy látom, hogy a következő három év arról fog szólni, hogy kinevelődjön az a kör, akik ezt lehet, hogy még egy ideig az én támogatásommal, és egy idő után már anélkül is tudják majd tanítani. Például, azért is, mert lassan én leszek a szűk keresztmetszet, hogy mennyi képzés tud elindulni egy évben, és még jó pár évre lenne szükségem ahhoz, hogy például németül is tudjak tanítani.

Azt vizionálom, hogy mondjuk három év múlva futnak képzések Németországban, Dél-Afrikában, Svájcban, Magyarországon stb., ráadásul olyan nyelven, ami a hallgatóknak is jó. Talán már a hazait sem én fogom tartani. 

Készül egy könyv is, segédletként mindehhez.

Gratulálok a könyvhöz! Mikorra várható a könyv megjelenése?

– Már az angol szerkesztőnél van, szóval előbb-utóbb ki fog jönni. Lehet, hogy lesz könyv karácsonyra, de az is lehet, hogy majd csak jövőre kerül kiadásra.

Ezek szerint angol nyelven kerül kiadásra?

– Sokáig ízlelgettem ezt a kérdést, végül arra jutottam, hogy igazából nekem a szakmai nyelvem az angol, tehát nekem nem nehéz angolul beszélnem róla. Beszélni bármennyit tudok angolul, írni az egy kicsit nehezebb volt. Tudjuk: Nem úgy írunk angolul, ahogyan beszélünk, de az angol szerkesztő majd szépen megjavítja, hogy könyvszerű legyen az, amit megírtam.

A könyv egyébként egy zsebmentor lesz, amihez fordulhatsz, ha elakadsz valamilyen szervezeti helyzetben. Fel lehet ütni, de nem mondja meg azt, hogy mi a konkrét megoldás, hanem sztorikat mesél, mint egy jó mentor, és kérdéseket tesz fel.

Biztosan sok olyan sikertörténeted van, amelyek esetében az általad kifejlesztett módszer hozta meg az áttörést és közel áll a szívedhez. Elmesélnél egyet közülük?

– Már évek óta dolgozom a United Consult Zrt.-vel, ők az IT Fest társalapítói. Ez nem egy olyan együttműködés, hogy minden nap jelen vagyok az életükben, hanem amikor úgy érzik, hogy lépni vagy ugrani szeretnének, akkor megkeresnek. 

Elérkezett az a pont a szervezetük életében, amikor az már túl nagyra nőtt és egy szuper tanácsadó céggel közösen megalkottak egy klasszikus szervezeti stratégiát, de a hagyományos gondolkodásmódban. Ez azt jelentette, hogy először létrehozták a szervezeti egységeket, majd minden egység megalkotta a saját stratégiáját. Ezeket a stratégiákat összenézték, ami szült is egy csomó konfliktust, például az employer branding (munkáltatói márkaépítés, a szerk.) az inkább HR vagy marketing téma. 

Az volt ezen a ponton a konklúzió, hogy akartak valamit, nem is lett rossz, mégis jobban csikorog tőle a kerék. Ekkor kerültem én a képbe, aki felé korábban már kiépült a bizalom, mert a HR szervezettel együtt, új HR stratégiát és HR működésmódot alakítottunk ki korábban és megkérdeztek: lehet-e ezt jobban csinálni. Én igennel válaszoltam.

Hogyan?

– Először megálmodtuk azt, hogy 5 év múlva miről szeretnének híresek lenni. Az az egyik legszebb a történetben, hogy három kis csoportban álmodozott a felsővezetői csapat, és valójában ugyanazt álmodták meg, csak az egyik ebben a dimenzióban kicsit több részlettel, a másik egy kicsit abban, és ahogyan ezt elmesélték egymásnak, az erre való ráeszmélésük, az szuper volt.

A kétnapos workshop keretében másnap reggel a szokásos ,,Helló, hogy vagytok? Mi történt veletek tegnap este óta?” – indító körben az egyik felsővezető a következőt mesélte el: este, a workshopról kiérve, már várta egy telefonhívás egy Jurij nevű sráctól, aki egy nemzetközi cégnél dolgozik, és jelezte az együttműködési szándékukat. A felsővezető azt mondta, hogy eredetileg vissza sem hívta volna, hiszen azt sem tudta, hogy ki ő és mit is akar, és tele vannak most munkával, de mivel előtte való nap megálmodták, hogy ők mit szeretnének öt év múlva csinálni, ezért válaszolt neki, mert beleillett az új álomba. 

Ekkor köszön vissza az, hogy ha tudjuk, hogy hova haladunk, akkor a szembejövő lehetőségek közül meglátjuk azt, ami az új álomba beleillik. Ezért érdemes a jövőről együtt álmodozni. 

Köszönöm az interjút!