Három myth busting a vállalati kultúráról

Három myth busting a vállalati kultúráról

A vállalati kultúra nem a belső kommunikáció sajátja, és végképp nem egy HR-es „projekt”. A kultúra a működés lenyomata. És ahogy egyre inkább felismerjük, hogy minden működés ügyfélélménnyé válik, úgy a kultúra marketinges jelentősége is felértékelődik. Mert ha belül zavar van, kívül sem lesz harmónia.

NE várjunk a briefekre, hanem igyekezzünk megérteni a piacot és az ügyfeleinket, és ismerjük magunk is a termékeinket!

A kollaboráció, a nyitottság a vállalat működésének minél teljesebb megértése a vállalati kultúra része kellene legyen. A brief a marketing kommunikáció egyik alapdokumentuma. Nagyszerű dolgokat alkothatunk egy-egy igazán jó briefre! Hiszen egy jó brief, akár egy gondos szülő, kijelöli a határokat, miközben teret enged a felfedezésre, következetesen vissza-visszaterelget a helyes útra, a végén pedig megdicsér. Nos, a folyamatosan változó világban igazán jó briefet adni egész egyszerűen lehetetlen – sőt, vannak, akik szerint mindig is az volt. Ráadásul a fentebb leírt „jó brief” sajnos gyakran zsarnoki szülőként is viselkedik, mert korlátoz, és gyakran azt akarja, hogy hegedülj, amikor a gitárhoz érzel tehetséget. 

Könnyen lehet, hogy ami igaz volt a brief megírásakor, az később egyszerűen érvényét veszti. Sőt az is lehet, hogy a fókuszcsoport akkor még egészen mást mondott a termékünkről, mint amit most mondana. A brief rendkívül fontos dokumentum, mert közlője összeszedi a gondolatait és megfontolja a céljait, míg fogadója úgy tekint rá, mint egy szövetségre, amely addig tart, míg minden pontja nem teljesül. Ha tehetjük, írjunk tehát briefeket, de írjunk többet is egy alkalomra, sőt írjuk közösen! Írjuk a belső partnereinkkel, írjuk az ügynökségeinkkel! Írjuk és beszéljük meg! Vizsgáljuk meg több megközelítésben, hogy mit szeretnék elmondani, milyen kontextusba illeszkedünk, és milyen haszonnal járna, ha megvalósulna a briefben foglalt feladat.

Feladat

Nézzük meg, hol tart most a márkánk, és dolgozzunk ki fejben egy gyors cselekvéstervet (action), amely a következő évi karácsonyi kampányunk nagy dobása lehet! Beszéljünk róla már most a megfelelő stakeholderekkel, akkor is, ha még csak most jön a nyár! 

Ha értjük az ügyfeleinket – legyünk akár kereskedelmi márka, akár kreatív ügynökség –, akkor brief nélkül, azt „beelőzve” is kezdeményezhetünk. Ilyekor a társadalmi hasznosság és relevancia felől is közelíthetünk. Hiába dőlt már el idejekorán, hogy nem lettünk gyógyszerkutatók vagy tengerbiológusok, végre mi is visszaadhatunk valamit a társadalomnak, mert igényekre szólóan tudunk kreatívot, terméket, szolgáltatást fejleszteni, nem pedig a briefek determinálta ciklikusságra. Felsejlik tehát szakmánk hasznossága: az emberek megértéséből, az idegenekkel való beszélgetésekből, az odafigyelésből tudunk valódi értéket előállítani. Ehhez viszont a bátorság mellett odafigyelés, tanulás és folyamatos interakció szükséges a társadalommal. Fontos, hogy megértsük a kontextust, márkánk helyét és termékeinek szerepét, mert ezek jelölik majd ki a későbbiekben márkánk jól megérdemelt helyét. Erre a brief nélküli világra a kultúránk teremti meg a lehetőséget. Elsősorban bizalom szükséges ehhez, kíváncsiság és az ügyfélértés új szintje.

NE dolgozzunk szakértőként tapasztalatból, inkább próbáljunk ki legalább egy, de inkább öt újszerű megközelítést a feladat megoldásakor!

A self-tuning az folyamatos fejlődés kulcsa. Sokan azt gondolják, hogy azt a szakértelmet kell maxolni, amiért felvette őket a vállalat. Még többen a feladatok elvégzését és az ezzel kapcsolatos meeting-áradaton való részvétel a munka közepe. Pedig egy másik nézőpontból a feladatok csupán egy nagyobb, jövőformáló ambíció akcióba fordított leképeződései. Na de ki fogalmazza meg, alakítja ki az ambíciót? Nyilván az, aki fejleszti magát. Ha elolvassuk a Hogyan ne tervezzünk? című könyvet, és alkalmazni kezdjük a meglátásait – persze nem mindegyiket, csak azokat, amelyekkel valóban egyetértünk –, még akkor is hamar a rutin tengerén találjuk magunkat. Ez egy nyugodt kis belső tenger, vad viharok nem tépázzák, ismerjük a partot, a sziklákat, a szelet. Jó hír az is, hogy aki velünk együtt vitorlázik, mind ugyanígy ismeri ezeket, ahogy a rájuk adott reakcióinkat is. A szakértő működés tapasztalati választ ad, amely lehet ugyan jó válasz, de általában múltorientált, kevés változót vesz figyelembe és zár rövidre hatékonyan. Ez pedig egyrészt sablonossá, másrészt pedig kiszámíthatóvá teheti a működést. Elvész a kísérletezés, a felfedezés öröme és ezzel a legjobb, legeredetibb megoldások megtalálásának lehetősége. Gondoljunk magunkra ehelyett úgy, mint felfedezőkre, akik az örök kreativitás egyre mélyebben rejtőző gyémántjait igyekeznek felkutatni!

Feladat

Figyeljünk arra, hogy az „így szoktuk”, „BAU” vagy „business as usual”, „ez volt a szokás”, „elvisszük”, „megvizsgáljuk” kifejezések milyen kontextusban jelennek meg körülöttünk! Ahol tudjuk, cseréljük ezeket a „próbáljuk ki”, „nekifutunk újra”, „szétszedjük” szavakra!

Mindannyiunkat kötnek a stakeholderek és ügyfelek különféle elvárásai, a médiaidőzítések, a fontos belső fejlesztések és a Gergely-naptár kulcsdátumai. Ugyanakkor, ha elfogadjuk, hogy a polikrízis korában minden folyamatosan megváltozik, úgy meg kell engednünk magunkat azt, hogy kihívásainkat újfajta megközelítésekkel próbáljuk megoldani. Ez azt is jelenti, hogy átalakul a rutin, a munkán és a munkában töltött évek számának értéke, és felértékelődik a kezdeményezőképesség, az újítási vágy, a „challenger” attitűd, vagyis a kihíváskeresés fontossága. Vegyük észre: ha nem rutinból, hanem szokatlan irányokból, akár ösztönösen, akár játékosan, akár a fent bemutatott új megközelítésekkel is próbálkozunk, másfajta eredményekre is juthatunk. Ezzel pedig nemcsak a frissességünket őrizzük meg, de márkánk érdekességét és naprakészségét is növeljük. Hiszen olyan értékekről van szó, amelyek által relevánsabbá válunk, ezáltal pedig előrébb lépünk az emberek választási preferenciájában. Ne feledjük a nagy coach mondását: amit nem emelünk folyamatosan, az süllyed. 

NE várjunk, amíg készen nem lesz, hanem mielőbb kezdjük el megmutatni, futtatni, próbálgatni! Az MVP igenis működik!

A félelem a kudarctól, a fönőkünk kritikájától lelassítja a folyamatot. Tökéletesre kell gyúrni mindent, mert abból nem lehet baj. Érdemes megfontolni viszont a kontextuális tökeletesség új paradigmáját, amennyi idő, erőforrás van egy feladat elvégzésre annyiból kell kihozni az ezekhez mért tökéletességet. Ha 2 óránk van akkor 2 órás tökeletességet, ha két hetünk és egy egész squadunk akkor olyat. Ehhez kell magabiztosság, kreativitás és ütésállóság. Kivárni, amíg valami elkészül, tökéletesen tökéletes lesz, éppen olyan, mint a briefre várakozni. A nyugalom illúziója, a kényelmesség csapdája, kihelyezett tenni nem akarás. Luxus, amelyet nem engedhetünk meg magunknak. Inkább arra szánjunk energiát – valamint időt és pénzt –, hogy megértsük: abból, amit félig készen elindítunk, mi az, ami jó volt, és mi az, ami kevésbé. Nem a fókuszcsoportok steril környezete, hanem a felhasználók fogják eldönteni, hogy amit üvegfalú irodánk nyugalmában (open office esetében hangzavarában) kitaláltunk, az működik-e vagy sem. A never normal, örökösen változó társadalmi berendezkedés, a felgyorsult társadalmi változások, trendek és kiszámíthatatlan politikai mozgások miatt arra várni, hogy valami igazán készen legyen, hatalmas versenyhátrány és komoly gazdasági rizikó. Az űrsiklót leszámítva talán nincs is olyan társadalmi, gazdasági és kulturális terület, ahol nem profitálhatunk abból, hogy nem teljesen kész termékkel, szolgáltatással, aktivitással állunk elő. Az, hogy valami elkészült, csupán akkor mondhatjuk ki, ha bevontuk az embereket, valódi visszacsatolást kaptunk, visszamértünk, alakítottunk, megértettük a hasznosságunkat, elfogadtuk a haszontalanságunkat, és képesek voltunk javítani. Az a szervezet, amely nem szán elegendő időt a fentiekre, saját munkájának társadalmi haszontalanságát készíti elő, ezzel pedig kockáztatja, hogy márkája irrelevánssá válik és eltűnik.

Feladat

Az utolsó egy évünkből gondoljunk vissza egy általunk vezetett projektre, amelyet akár korábban is kiadhattunk volna próbára, és gondoljunk bele, mennyire másképp alakult volna a végeredmény, ha a projekt zárása előtt valódi visszajelzéseket tudtunk volna beépíteni!

Fogadjuk el az MVP (minium viable product), vagyis a már működőképes termék adta lehetőséget! Értsük meg, hogy ez saját területünkön mit jelent, és ne keverjük össze a bétával! Fontos, hogy ez már egy olyan termék, amely működik, üzembiztos, tesztelve van, nem kockáztatja senki életét (konkrét és átvitt értelemben sem), de bizonyos funkciói, illetve dizájnelemei még nem teljesek! Akkor tudunk jól MVP-ben gondolkozni, ha a kiadott MVP-t látszólagos működési zavartalansága ellenére sem tekintjük véglegesnek. Könnyen belesétálhatunk ugyanis abba az alapvető vezetői kísértésbe, hogy a projekten dolgozó kollegákat az MVP kiadása után más feladatokra osztjuk be, és így a terméknek vagy szolgáltatásnak nem lesz utókövetése, elemzése és befejezése. Ennek a működésnek másik szélsőséges veszélye, ha egyszerűen nem tudjuk, hol a vége. A világ egyik legnagyobb MVP-je, a barcelonai székesegyház esetében sem látszik már, hogy Antoni Gaudí elképzeléseit vajon meddig lehet bírni még téglával, amikor a kulturális, társadalmi és politikai tér is szemmel láthatóan rég túlhaladta már ezt az amúgy páratlanul lenyűgöző és egyedülálló épületet. 

A vállalati kultúra nem csak HR-téma, és nem is csak a kommunikációs szakmát érinti. Ez ma már üzleti kérdés is. Hiszen a működés minősége – belül és kívül – közvetlen hatással van az ügyfélélményre, a hatékonyságra, sőt: a versenyképességre is. Éppen ezért választottuk a vállalati kultúrát központi témának a Telekom színpadán az idei Business Festen. Június 12-én várunk mindenkit a Culture Tuning by Telekom színpadon, ahol a lebontjuk a vállalati kultúrát övező myth-eket. Mert, ha a vállalkozások és a vállalatok fejlődnek, az egész ország előrelép.

Ismerd meg a programot itt!

Szerző: Szabó Béla, Telekom márkaigazgató