Sorozatunkban a hazai informatikai színtér ismert, szakmailag nagyra becsült tagjaival beszélgetünk az IT hazai és nemzetközi helyzetéről, trendjeiről. Most Jobbágy László, a Szerencsejáték Zrt. informatikai igazgatója válaszol kérdéseinkre.
Beszélgetés Jobbágy Lászlóval, a Szerencsejáték Zrt. informatikai igazgatójával
Villámkérdés – villámválasz
A beszélgetés során minden interjúalanyunknak ugyanazokat a pattogósan rövid, személyes kérdéseket tesszük fel.
Chat vagy telefon?
Chat, az aszinkron kommunikáció mindenek előtt. Amikor telefonon üldözzük egymást valakivel, az kiakasztó. Úgyhogy, ha tehetem, akkor chat.
Mi a három legfontosabb dolog, ami nélkül nem tudsz élni?
Van két kutyám, ezért erre könnyű válaszolni. A harmadik pedig a telefonom. Többen szokták azt mondani, hogy “a kezembe ragadt” a mobil. Évek óta ténylegesen a telefonomat használom munkára, nem is hordok magammal laptopot.
Ablak vagy folyosó melletti ülés?
Ablak, amelynek neki lehet dőlni és aludni. A krónikus alváshiány adott, így bárhol képes vagyok elszundítani.
New York vagy Bali?
Egyik sem a kedvencem, de talán inkább New York. Amikor New York-ban járok, akkor NBA-meccs, NFL-meccs, baseball-meccs, a teljes szortiment megvan. De mindkettő esetében gond van a tisztasággal. Tokió sokkal közelebb áll hozzám: 40-50 országban jártam már, de ez volt eddig az egyetlen olyan hely, ahol azt mondtam, hogy itt akár még hosszabb ideig is laknék.
Mi a legizgalmasabb dolog, amit életedben valaha csináltál?
Amikor Csernobilban voltunk kirándulni még 2014-ben, a forradalom idején. Akkor még nem volt rajta az új szarkofág, így nagyon sok helyre be tudtunk menni. Két napot töltöttünk ott úgy, hogy ott is aludtunk.
Hogyan határozod meg magad három szóban?
Nagyon önfejű vagyok, a végletekig racionalizálok. A közigazgatásban dolgozva megtanultam, hogy az embernek hűségesnek kell lennie az elveihez, a nagyobb célhoz, talán ez a második. A harmadik pedig az, hogy szeretem az életet. Úgy gondolom, hogy az élet gyönyörű, és nem éri meg, hogy stresszesek, szomorúak legyünk, túlidegeskedjük vagy túlbonyolítsuk a dolgokat.
Miből meríted most a legnagyobb inspirációt?
Mindig is feladatorientált voltam. A problémák éltetnek, mert akkor lehet dolgozni, lehet megoldást találni.
Könyv vagy podcast?
Ragaszkodom a hagyományokhoz, ráadásul a podcast nem az én műfajom, úgyhogy könyv. Mostanában elkezdtem YouTube-videókat nézni, mert azok a tartalmak, amiket eddig olvastam, átköltöztek a YouTube-ra, de szeretem a papír alapú könyveket.
Van-e valamilyen bűnös szenvedélyed mostanában?
Retró számítógépeket és videójátékokat gyűjtök. 250 darab konzolom van és hat-hétezer játékom. Nekem egy videojáték olyan, mint egy könyv: rengeteg sok tudás, információ, művészi érték gyűlt össze bennük. Tehát most, amikor egy játékot letöltök az online boltból, nem is birtoklom. Nálam mindegyiknek van szép borítója, kézikönyve, és maga a játék is létezik fizikailag. Néhányszor már tartottam előadást videojáték-történelemről, a videójáték-ipar működéséről, és ahhoz szemléltető eszköznek is kiváló.
A telefonodon és a tárcádon kívül mi a legfontosabb hétköznapi tárgyad?
A nagymamámtól kaptam egy limitált kiadású 50 forintost, ez mindig benne van a tárcámban. A másik pedig egy prizma, amely egy vetítő alkatrésze volt. Ezt az informatika tanáromtól kaptam, aki inspirált, aki elindított a pályán.
Ha egy napra cserélhetnél valakivel életet, ki lenne az?
Senkivel sem cserélnék.
Van-e kedvenc ételed vagy konyhád?
Általában a mediterrán fogások a gyrostól a nápolyi pizzán át, de a japán konyhát is kedvelem, ami egyébként hasonló, mint a magyar. Fognak bármit és kirántják, a virágsziromtól kezdve a vastag marhasteakig mindent. Ehhez tesznek hozzá tésztát vagy rizst. Ez a japán konyha valójában, a szusi egy jól marketingelt előétel.
Van-e olyan tehetség, amelyre mindig vágytál, de neked nem adatott meg?
A zenélés. Szeretek zenét hallgatni, szeretem kritizálni, de az, hogy én csináljam, az esélytelen.
Mi a te szupertehetséged?
Az a tapasztalatom, hogy egy folyamatot operacionalizálni, tehát hogy A-ból B-be milyen lépéseken keresztül jutunk el, ezt sokkal nagyobb sebességgel tudom összerakni, mint mások. Ez nagyon hasznos, ha projektmenedzser az ember, és szerencsére rátaláltam arra a területre, ahol ez a képesség nagyon hasznos: nagy informatikai rendszerek tervezése.
Mi akartál lenni tizenkét éves korodban?
12 éves koromban én már gimibe jártam, és akkor már nagyjából a pályámon voltam. Tehát már az informatika érdekelt akkor is, előtt persze űrhajós akartam lenni.
Szakmai interjú
A világunk alakulását meghatározó megatrendek közül melyik foglalkoztat a legjobban?
Szerelemprojektem a nyelvünk és kultúránk védelme és az emberi tudásanyag megőrzése. Folyamatosan tűnik el az írásbeliség, úgy nő fel egy generáció, hogy nem tud értően olvasni, nem tud huzamosabb ideig figyelni. A digitalizáció térnyerésével a nyelv változatossága, a szépirodalom tűnik el, gyönyörű anyanyelvünk néha túl bonyolult a gépeknek. Igyekszem ezzel minél többet foglalkozni, úgymond részt venni a kultúrpolitika forgatagában, a digitalizáció eszközeivel védeni kultúránkat.
2024-25-ben szerinted melyek az IT legnagyobb kihívásai?
A mi esetünkben az, hogy próbáljuk meg bepótolni az elmúlt húsz év elmaradt fejlesztéseit. Nálunk is nagy a felhajtás a ChatGPT körül, vannak részlegek, ahol már használjuk az AI-t, de én óvatosságra intem a kollégákat, amikor információt töltenek fel ezeken a csatornákon. Itt komoly edukációs feladatunk van. Az AI triviális részei, amelyeknek valós üzleti hasznuk nincs, már ugyan működnek, de amikor eljutunk oda, hogy szintet kéne lépni és különböző üzleti alkalmazásoknál kellene használni, akkor vagy a technológia mond csődöt, vagy nem aktuális, vagy pedig a fejlesztői kapacitás és a marketing lózung fogy el. Én nem amiatt aggódom, hogy idővel elveszi a munkánkat, hanem inkább amiatt, hogy valaki majd rábízza az életét anélkül, hogy lecsekkolná a működését.
Jelenleg mi a legnagyobb hosszútávú IT-projekt a Szerencsejáték Zrt-nél?
A napokban átállunk az új data centeres infrastruktúrára (az interjú 2024 november elején készült – a szerk.). Ezen kívül is vannak nagy projektjeink: már kijött a Tippmix Radar mobil applikációnk. Mivel a Google és az Apple nagyon korlátozott mértékben engedi a szerencsejáték appokat publikálni, ezért sokáig el volt könyvelve, hogy ezt nem is lehet csinálni. Aztán kiderült, hogy mégis mehet, de nem olyan egyszerű kivitelezni. Sok jóváhagyásra vártunk, majd májusban sikerült elindulnunk élesben. De már készül a teljesen funkcionális mobilalkalmazásunk, amely a Tippmix Pro esetében már rendelkezésre áll, de lottózni még kicsit nehézkes mobilon.
Mit jelent a szoftverfejlesztés 2024-ben, pár szóban, szabad asszociációban?
IT üzemeltetőként még tanuljuk a software as a service (szoftver, mint szolgáltatás) megoldások integrációját a meglévő rendszereinkbe, folyamatainkba. Ezért saját magunkat kell fejleszteni, hogy legyen kontrollunk afölött, melyek a funkcionalitások, hogyan haladnak a fejlesztések, valamint hogy egyáltalán működik-e.
Ha a Szoftverfejlesztés 2024-ben a könyv címe, mi az alcíme?
Majd a Chat GPT megoldja.
Hogy látod az automatizációt, fenyegetés vagy lehetőség? Hogyan fogja átalakítani az IT világát?
Van az irányíthatósági és megfigyelhetőségi kritérium, hogy a saját magad bonyolultságánál egy dimenzióval alacsonyabb rendszert tudsz irányítani, veled egyező dimenziót pedig megfigyelni. Így alakulnak ki olyan láncok, mint a processzort tervező programot tervező programot tervező program. Most még egy láncszemet betettünk a folyamatba. Ugyanakkor nincs új a nap alatt: ha egy problémát akarunk megoldani, ha egy szoftvert akarunk fejleszteni, akkor (legalább) egy embernek oda kell mennie, és bele kell tenni a munkát. Ez régen az volt, aki a lyukkártyát lyukasztotta; húsz éve az volt, aki egyedül lekódolta mondjuk Delphiben; tíz éve ez a scrum master volt; most meg ez a személy írja promptot vagy aki meg tudja nyomni a “Copilot-gombot”. Ha a munkaerő értelmes, akkor jó lesz az eredmény, ez esetben semmi nem változott. Én nem vagyok annyira “hurrá-optimista” a technológiával kapcsolatban, sokkal konzervatívabb a nézőpontom.
Ha az IT következő két évét nézzük, akkor milyen sporthoz tudnád hasonlítani a leginkább?
Ez attól függ, hogy a magyar vagy a globális IT. A magyar IT birkózás. Sok a szereplő, sok az ötlet, de kevés a fejlesztési forrás, és magas a belépési küszöb a kisebb-közepes cégeknek a nagy enterprise fejlesztések világába. A globális IT most inkább sprintre emlékeztet az AI-hype miatt, mindenki próbál valami speciálissal megjelenni, amivel piacot foghat, viszont ezt a jövőben egy konszolidációs időszak követi majd, amikor áttérünk a hosszútávfutásra. Miután jól meghajtottuk az első négyszáz métert, be kell állnunk egy olyan tempóra, amelyet ötezer méteren is bírni fogunk.
