Tehetség a falakon kívül – a karrier nomádok világa, személyes történettel fűszerezve

Tehetség a falakon kívül – a karrier nomádok világa, személyes történettel fűszerezve

3 perc olvasási idő
2022. március

A tehetség egy nagyon különleges fogalom. Mondhatnánk, hogy objektív dolog, hogy valaki tehetséges-e valamiben, hiszen sokszor könnyen mérhető és számszerűsíthető (centiben, sebességben, fizetésben, díjakban, stb.), de szerintem ennél jóval összetettebb kérdés.

Hogy tehetséges vagyok-e valamiben, vagy pontosan miben, az nem is érdekes ezen cikk kapcsán. Sokkal inkább az, hogy hol és miként használtam bizonyos adottságaimat a karrierem kapcsán. Falakon innen és túl.

Hol is kezdjem a történetemet? 

Talán ott szoktam, hogy jogász-közgazdász vagyok, egy 5,5 éves kisfiú édesanyja és vállalkozó. Egy online kommunikációs tanácsadó céget vezetek, amely bizonyos értelemben, indulásakor meghaladta a saját korát. Itthon legalábbis mindenképp, hiszen amikor elkezdtem szabadúszó hálózatban gondolkodni, akkor még nem túl sokan értették, hogy mi is ez a modell. Egy cég, aki digitális nomádokból épül fel, és akik nem járnak be sehová dolgozni?

Persze most, a COVID harmadik évében már semmi meglepő nincs ebben, de amikor 2014-ben felálltam a VIP Client Manager-i pozíciómból és nekivágtam a nagyvilágnak, akkor még nem sokan engedhették meg maguknak, hogy helyfüggetlen dolgozzanak.

Igazából én sem úgy indultam neki az otthonomtól 17 ezer kilométernek, hogy felszámolom az addig általam is ismert munkavégzési kereteket és úgy fogok dolgozni, mint a vállalatnál senki más, csupán az történt, hogy az Új-Zéland legdélebbi pontján lévő túraútvonalon szembejött velem egy digitális nomád.

Ott hallottam ugyanis arról először, hogy akadnak, akik egyetlen laptop és wifi társaságában képesek akár hónapokig vagy évekig úgy utazgatni, hogy nincs egy fix bázisuk és bármikor, bárhonnan dolgozhatnak. Akár még ott, a világ végén is. Én, aki addig papír alapú aktákon és szigorúan vett munkaidő kereteken szocializálódtam (minisztériumok és állami szervek jogászaként), egy teljesen új dimenzióba csöppentem.

Kik azok a digitális nomádok?

2022-t írunk és egységes definíció még nincs rájuk, éppúgy, ahogy a szabadúszókra vonatkozó fogalmak is eltérőek, de talán foglaljuk úgy össze, hogy a digitális nomádok helyfüggetlen „munkavégzők”, akik saját vagy vállalkozást visznek, vagy másoknak dolgoznak, általában a laptopjuk vagy telefontjuk segítségével. Ehhez kapcsolódik még szorosan, de nem szükségszerűen, hogy mindezt utazás(ok) közben teszik. Többségük ugyanis rövidebb vagy hosszabb időre elhagyja az otthonát és utazgat. 

Nagyobb országok esetén (különösen Amerikában, dél-amerikai országokban és Ázsiában) ez határon belül is lehet, a hazai digitális nomádok inkább külföldön utazgatnak. Ezeket az utazásokat, vagy külföldi létet finanszírozzák meg a főként szellemi munkavégzésükből. Csak hogy néhány példát mondjak: zömében valamilyen online kommunikációhoz köthető munkák (szövegíró, grafikus, webdesigner, PPC specialista, social media manager, stb.), nyelvtudáshoz tartózó feladatok (fordító, tolmács, nyelvoktató), de ide tartozik a tanácsadók jelentős köre is.

9-5-igből rugalmas keretek

Valójában sosem dolgoztam 9-5-ig. Amikor minisztériumban voltam stratégiai tanácsadó, akkor is mindig túlóráztunk, aztán dolgoztam ügyvédi irodákban is, ott rendszeresen éjszaka jártam haza, sőt, teljesen megszokott volt ez az utolsó „klasszikus” munkahelyemen, egy Big4-nál is.

Mi változott? 

A prioritás. Két irányból. Az egyik, hogy szerettem volna sokkal többet utazni, mint korábban. Az évi 21 (ne feszegessük, hogy a koromra tekintettel ez valójában már mennyivel is több) nap nem elég. Akkor és annyit szerettem volna menni, amennyit csak a lehetőségeim engedik. 

Ennek érdekében kezdtem el minden követ megmozgatni anno, hogy jogászból átképezzem magam és valami olyan munkám legyen, amit bárhol és bármikor tudok végezni. Így lettem online kommunikációs tanácsadó. Amíg van internet és online világ, bármilyen rohamosan is változik, én szeretném hinni, hogy lesz benne helyem. 

A másik fő ok pedig a kisfiam volt. Akinek van kisgyermeke, az pontosan tudja, miként borítja meg a munkavégzés teljes ritmusát egy bölcsis, ovis gyermek, aki minden 2. héten beteg lehet, bármikor hozni-vinni kell, és akiért oda kell érni 4-ig. Őszintén nem értem a mai napig sem, hogyan érhet oda bárki 4-ig a gyerekeiért „rendes” munkavállalóként, de én kristálytisztán láttam, hogy ez budapesti multis közegből (agglomerációba), segítség nélkül megugorhatatlan.

Így aztán nem is maradt más irány, mint hogy a magam ura legyek.

Vállalkozóból vállalkozás

Ahogy sokan mások, úgy először én is csak a saját kompetenciáimban gondolkodtam. Elkezdtem azzal foglalkozni, amit a leginkább szeretek, vagy ami kézenfekvő volt: írtam, posztoltam, másokat oktattam. Aztán – hello, Dunning-Kruger hatás! – beláttam, hogy olyan óriási terület maga az online kommunikáció világa is, hogy szükségem lesz olyanokra, akik képesek pótolni a hiányzó tudásom. És akkor vissza a tehetség kérdéséhez: én pl. nem vagyok egy analitikus elme és bármennyire is igyekszem, az adatalapú online marketing nem az én terepem. Így érkezett meg mellém az első szabadúszó (egyébként Portugáliában élő) szakértő. Vele már 5. éve dolgozom együtt és még sosem találkoztunk.

Aztán szép sorjában jöttek a többiek is. Mindig egy-egy fő kompetencia köré szerveződve: van, akinek a vizuális készségei erősek, mások szövegírásban jók, megint mások kiváló stratégák, vagy épp PR szakemberek. Mindenki hoz(ott) valamit a Zsolya csapatába, amivel nem csak az ügyfeleink, de mi magunk is gyarapodtunk.

Így indult a szabadúszó hálózatunk 2018-ban: nem ismertük egymást, nem jártunk be egy irodába, nem is egy városban vagy országban éltünk, mégis működött. 3-4 különböző országból és jelenleg is 5 városból dolgozunk. Néha még az időzónák sem stimmelnek. Vannak köztünk olyanok, akik főállás mellett szabadúsznak nekem, mások kisgyerekkel vannak otthon, de van olyan kiváló kollégám is, aki mozgásában korlátozott, így korábbi munkáit nem tudja/akarja már ellátni. 

Nálunk a keretek eltörlődtek: fogalmam sincs, ki honnan dolgozik, milyen ruhában, asztalnál vagy épp ágyból-e, tengerre lát rá vagy épp a tévéjét nézi szövegírás közben (ahogy sokszor én is szoktam, általában mesét, amikor épp valami családi karanténban vagyunk).

A világ időközben átalakult kívül és belül is. Nincsenek falak, csak azok, amelyeket mi építünk magunk köré.

Én egy olyan vállalkozást álmodtam meg, ami kompetencia-alapú. Az embereket személyiségük és szakértelmük alapján választjuk ki, nem fizikai jelenlétük vagy állapotuk alapján. Meggyőződésem, hogy ez épít minket, hiszen a szabad ember sokkal kreatívabb, motiváltabb és innovatívabb tud lenni. 

Számomra ezt jelenti a tehetség a falakon kívül.